Zságot András

 

Kalandozások a helyesírás világában / VIII.

 

        Kalandozások a helyesírás világában – ez lesz művünk címének egy része, azért, mert kezünkbe vesszük a Magyar Tudományos Akadémia kiadványát, A magyar helyesírás szabályait (2006), s pontról pontra haladunk, ha egy dőlt betűs példaszót találunk, azt rögtön felírjuk magunknak egy külön papírra, s ha elég dőlt betűs példaszó gyűlt össze, akkor ezeknek a példaszavaknak a műbe illesztésével írunk egy novellát vagy valamit.

        A nyolcadik részben, ebben a részben a szabályzat 46—52. pontjaiban szereplő szavaiból írunk alkotást, nem biztos, hogy minden szót beleteszünk, de igyekszünk.

        Művünk célja kettős, bebizonyítjuk, hogy tudunk helyesen írni, másrészt a helyesírásra szeretnénk nevelni az embereket.

 

Velem mindennap történik furcsaság

 

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Félek, hogy nem fogok eleget írni, nem sportolok ugyanis semmit, azok pedig, akik nem sportolnak semmit, nem élnek sokáig.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Ha ténylegesen előbb fogok elhunyni, mint általában az emberek, ha a lélek, ez az áldott és semmihez se hasonlítható lélek idő előtt, jóval idő előtt felköltözik a helyére, de ténylegesen, akkor, amíg benn van a testemben, testembenn, s bökdös, hogy alkossak, fessek és zenét szerezzek, addig valóban búcsút veszek barátságtól, búcsút a szerelemtől és festek és zenét komponálok, no, meg megírom a Velem mindennap történik furcsaság című novellácskát.

            De hiába fut a tollam a papíron, hiába komponálok gyorsabban, mint Mozart, hiába festek gyorsabban, mint a táltos lovak, ha sokkal, de sokkal előbb kell kimenni a temetőbe, mint szeretném, ha már megettem a negyven tyúkot életemben és többet nem eszem, akkor hideg tél köszönt be.

            Hideg tél köszönt be, több tyúk nem fő már fazekamban, tizenkét vagy huszonnégy hónap. S természetesen szállnak a percek gyorsan.

            Szállnak a percek, gondolkozni nem hagynak.

            Megvizsgálom, lélegzik-e még a tüdőm, úgy tűnik, igen, fenséges tüzet gyújtok a telkemen ennek örömére.

            Elmúlás.

            Elmúlás, mindig erről írok, holott velem mindennap történik furcsaság.

            Egy kicsit feljebb emelem a fejemet, amíg lenn volt, nem hallottam semmit, fenn, egy arasszal feljebb népdalokat énekel valaki a fülembe, archaikus hangok, s én gondolkodóba esem.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            A népdalok új gondolatokat töltenek a fejembe, de nem olyan gondolatokat, melyekről a népdal szól.   

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Magyarázok.

            Van még, aki figyel?

            Ha van még egy, aki figyel, akkor annak magyarázok, az meg a barátaival megosztja majd, amit elmondok neki, ami a szívemből fakad.

            Nos, minimum egy ember azért figyel, remélem.

            Egy bennszülött. Egy civilizált bennszülött.

            Nos, azért írom le háromszor, hogy velem mindennap történik furcsaság, mert pár év és meghalok.

            Pár év alatt kell nagy sikereket elérnem, ha majd lemérik evilági teljesítményemet a túlvilágon, nehogy szégyent valljak. (A tanár is azért tartja be az előírt tanmenetet, fél a pokoltól, szíve azt diktálja a negyedik átbeszélt órában, fusson haza, azonban tart attól, a halála után szénport szagolhat az idők végezetéig, vagy egy lóval kell neki életet élni, szintén az örökkévalóságban, tehát inkább betartja a tanmenetet a tanár, s reménykedik, nem le, hanem fel, felszáll a lelke a mennybe, mert jól dolgozott.)

            Én is jól szeretnék dolgozni, ezért írom le háromszor a Velem mindig történik valami furcsaságot.       

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Ha háromszor leírom, az több mint a kettő.

            Ady kétszer írta le, amit kétszer akart leírni.

            Én háromszor írom le, amit háromszor akarok leírni.

            A három több mint a kettő. Csak eggyel, de több.

            Eggyel több, eggyel jobb Adynál.

            Néztük gyerekkorunkban a könyveket, sok azt írta, Ady az első Magyarországon.            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            A kéz diadalmasan felemelkedik a levegőbe, belecsap a semmibe, s megállapítja a kézhez tartozó agy, az én agyam, nyertem, Ady legyőztem.       

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Ünnepelek.

            Meghívom édesanyámat a házamba, készítek annyi barátfülét, ha még édesapámat is meghívtam volna, még úgy is elég lett volna.

            De édesapámat nem hívtam meg, csak édesanyámat.

            Leülünk édesanyámmal a barátfülék mellé, nézi a tál barátfülét édesanyám, eszik belőle, jó étvággyal. 

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Most már mindig háromszor kell leírni, még akkor is, ha egyszer is elég lenne.

            Édesanyám is állatbarát, én is állatbarát vagyok, Bütyöknek, a kutyámnak adunk egy fél barátfülét. Sőt, megengedjük Bütyöknek, hogy bent a házban fogyassza el desszertjét.

            Az utolsó morzsáig megeszi, de aztán kijjebb tessékeljük, ki a kertbe, de ott meg azt hiszi Bütyök, hogy az az ő kertje, rálép a paradicsomokra, és ás, ás, vakondokokat keres.

            Bütyök szaggatja a gyökereket, bent a földben nem marad élő szervezet, se vakond, se gyökér. Mi édesanyámmal az ablakban állunk, neki is kertes háza van, meg nekem is, mindkettő egy kis községben, valahogy fenntartjuk, ő is, én is, külön, nem költözünk össze.

            Édesanyámnak is van kutyája, meg nekem is.

            Az enyémet Bütyöknek hívják, az övét is, még soha nem látták egymást, mindkettő fekete, bozontos, közepes termetű.

            Ám régen győzedelmeskedtem Ady felett, szakad a kohézió írásművemben, ha nem ismétlek folyton.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Édesanyámmal meglátogatjuk egymást. Segítünk egymásnak, ő itt, én ott, nála, neki itt van egy kesztyűje, nekem nála van egy kesztyűm.

            Segítünk egymásnak, talán ennek köszönhető, hogy még Ady Endrét is le tudom győzni.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            A kertnek szüksége van megújulásra. Édesanyámnál én égetem el általában a lehullott, száraz leveleket, öngyújtó, papír, hatalmas lánggal ég a tűz. A tűzhöz édesanyám nem is közelít, füstös lesz a hajam, mondja.

            Régebben többször látogattuk meg egymást.

            Mostanában nem olyan sokszor.

            Én amiatt vagyok itthon, mert följebb akarok kapaszkodni, mondom, érzem, hamar halok, mit adhat nékem e világ, itt körülöttem, semmi örömöt, de a túlvilág, az igen, ott meglelhetem barátaimat, mosolyt fakaszt a halál utáni lét.

            Nem látogatom sokszor anyukámat, küzdök, hogy a halál után jó legyen, de vajon mit tesz ő?

            Hisz ő se látogat engem.

            A ház, amelyben lakik, szép, fent a padláson álmodozhat arról, hogy a fia szépekről álmodozik. Szépekről és boldogságokról.

            Néha faggatom, hogy megy sora, bánatos-e, vidám-e, ő mindig azt mondja, bánatos, de annyit beszél, olyan vidáman, hogy én nem hiszem, hogy fél édesanyám a múlttól, a jelentől, a jövőtől.

            S ha nem fél semmitől, hát akkor boldog.

            Legyél még boldogabb, megint legyőzöm Ady Endrét. Csak aprócska, kétszemélyes családunk kinnlevőségeit is úgy tudnám behajtani, mint ahogy legyőzöm Ady Endrét.        

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Igen, én csak ezt tudom. Ha akaszt valaki, gátol, ha valaki egy éjszaka alatt körém épít egy tíz méter magas falat, akkor nem tudom háromszor leírni, hogy velem mi történik mindennap.

            Ha győzni nem tudok, kínlódom.

            Ha nem tudok győzni, tanulmányozom, mi az a színnyomat, s egyebeket, lehet, hogy abból kell majd megélni.

            A Kossuth utca nyolcban lakom. Édesanyám a Kossuth utca tízben, szándékosan vásároltuk így, mindenkinek elmondjuk, mindenki azt hiszi, szomszédok vagyunk, csak a beszélgetés végén áruljuk el, más településen élünk mi ketten.

            Ne gondolja senki, ha találkozunk a Kossuth utca nyolcban, vagy a Kossuth utca tízben, mi ketten, anya és fia, hogy kacagunk reggeltől estig, senki se gondolja.

            Én a házzal, melyben lakom, nem vagyok kibékülve.

            Egy dombon áll, mindenki nevet rajtam. Emiatt is. Mindenki nevet, s részint emiatt történik mindennap furcsaság velem. A nevetések miatt.

            A dombon álló házam miatt.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Ha nevetnek rajtam a falubeliek, utána nem sokkal kötekedni is mernek.

            Lejjebb láttam egy szép házat, nem a dombon, a Kossuth utca tizenkettőben.

            Azt nehezebb fönntartani, óriási szobái vannak, télen fűthetem ám, de a vízszint nagy úr, én dombon lakom, nem pont a tetején, lejtőn, a Kossuth utca tizenkettő a síkon nyugszik.

            De jó lenne, ha nem nevetnének rajtam!

            De jó lenne a Kossuth utca tizenkettőben lakni!

            Ha a Kossuth utca tizenkettőben laknék, nem nevetnének rajtam, nem történne mindennap furcsaság velem, s kiaggathatnám száradni a mosott ruháimat, azért se csúfolnának, ha kint vannak.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Először még sokan irigyeltek, amikor meghallották, velem mindennap történik furcsaság, de most már nem irigyel senki, a bentlakók, mindenféle emberek közömbösen néznek, közömbösen néznek most már föl a házamra, a hegyre, vagy ők is elvigyorodnak.

            Igen, inkább elvigyorodnak, mindenki nevet, mindenki gúnyol, nem irigyelnek most már.

            Akad, akit lefoglalnak mindennapjai, de nagyon ritka az ilyen, ők nem nevetnek rajtam, nem szakítanak időt arra, hogy gúnyoljanak, hogy elém rozsdás szögeket tegyenek azért, hogy velem mindennap történjen furcsaság.

            Beljebb húzódom a szobámban, így nem látok ki az utcára, az utcára, ahol gúnyolni szoktak, be kell takarózni, csendben kell maradni, amíg záporoznak az ütések.

            Benső életet élek, lelki életet, itt a dombon, fönn.

            Csak emiatt nevetnek az emberek engem?

            Lent.

            Nem csak lent, mindenhol nevetnek. A dombom miatt.

            Meg azért, mert gyorsan halok.

            Gyorsan halok, gyorsan írok

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            De csak akkor, ha kinn vagyok.

            Aki előttem élt itt a dombon, őt is nevették, a domb miatt, pedig nem ilyen egyszerű ember volt, mint én, hanem orvos.

            Orvos volt és vele is mindennap történt furcsaság.

            Elköltözött a furcsaságok elől, eladta nekem a házát. Elköltözött, a bennlakást választotta, ott él a kórházban, mennyivel jobb, mennyivel olcsóbb, s nem neveti senki, mint engem itt fönt.

            Nevetnek itt fönt, s bántanak, ha kimozdulok.         

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság.

            Velem mindennap történik furcsaság, s legyőztem Ady Endrét, de hányszor!

            Gondolkodjunk, nézzük át az eddig leírtakat!

            Nem is igaz, hogy velem mindennap történik furcsaság.

            A furcsaság az az, hogy bántás, hogy keserv. Tehát azt is írhattam volna háromszor egymás után, hogy engem mindennap bántanak.

            De ez nem igaz.

            Ha nem igazat írok, mégis Ady a győztes a maga kétszeri ismételgetésével együtt.

            Számoljunk hát! Velem akkor történik furcsaság, ha kimozdulok a házamból.

            Akkor sok furcsaság történik, de itthon semmi.

            Milyen gyakran mozdulok ki itthonról?

            Ötévente.

            Velem ötévente történik furcsaság, egyébként a fennmaradó időben egyedül éldegélek.

            Ötévente történik furcsaság.

            Mondhatom, soha.

            Ötévente, az olyan, mintha soha nem történne velem furcsaság.

            Velem soha nem történik furcsaság.

            Velem soha nem történik furcsaság.

            Velem soha nem történik furcsaság.

 

 

 

 

           

 

           

 

 

 

 

 

 

           

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: VIII.
Zságot András: Kalandozások a helyesírás világában - © 2008 - 2025 - helyesiras.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat