Zságot András

 

Kalandozások a helyesírás világában / XXIX.

 

        Kalandozások a helyesírás világában – ez lesz művünk címének egy része azért, mert kezünkbe vesszük a Magyar Tudományos Akadémia kiadványát, A magyar helyesírás szabályait (2006), s pontról pontra haladunk, ha egy dőlt betűs példaszót találunk, azt rögtön felírjuk magunknak egy külön papírra, s ha elég dőlt betűs példaszó gyűlt össze, akkor ezeknek a példaszavaknak a műbe illesztésével írunk egy novellát vagy valamit.

        A huszonkilencedik részben, ebben a részben a szabályzat 193—204. pontjában szereplő szavaiból írunk alkotást, nem biztos, hogy minden szót beleteszünk, de igyekszünk.

        Művünk célja kettős, bebizonyítjuk, hogy tudunk helyesen írni, másrészt a helyesírásra szeretnénk nevelni az embereket.

 

6-0, 7-0, 8-0

 

            Huszonkilencedik rész.

            Huszonkilencedik rész, már csak egy lépésre vagyunk a harmincadik résztől.

            A harmincadik résznél nagy ünnepséget tartok, nem fogja ugyan senki látni, de a harmincadik rész megírása előtt, még a készülődéskor, még a nekikészülődéskor, amikor üres előttem a papír, pezsgőt bontok, a harmincadik rész bevezetőjének megírása után újra pezsgőt bontok, s a harmincadik rész teljes befejezése után kibontom a harmadik pezsgőt is, de ne bízzon senki abban, hogy a kibontott három pezsgőből akárcsak egy kortyot is ihat rajtam kívül bárki, nem, a három kibontott pezsgőt én iszom meg, mindhármat kibontásuk után, rögtön.

            Szomjas a magyar, igyon a magyar!

            Szomjas vagyok én, igyak kedvemre akkor!

            Amiatt írtam le, mit teszek majd a harmincadik rész kapcsán, mert így önmagamat is jobbkedvre hangolom, mindjárt sebesebben formálom a betűket most, a huszonkilencedik részben, ha tudom, hogy a harmincadik résznél három üveg pezsgő várja gondoktól néha megtört szívemet.

            Az elmúlt huszonnyolc rész mindegyikét már felidézni se tudom, de az biztos, nemcsak az elmúlt huszonnyolc részben, de még soha nem fordult elő írásaimban, hogy a cím egyetlen betűt se tartalmazzon.

            Most megesik ez a csoda, 6-0, 7-0, 8-0, nincs a címben betű, hiába szeretnéd bizonyítani, te, Kossuth-díjas barátom, állításom ellenkezőjét, ne keresd a címemben, Kossuth-díjas barátom, ne keresd a címemben a betűt, Kossuth-díjas barátom, ne fecséreld az időd hiábavaló tevékenységre, Kossuth-díjas barátom.

            Nincs a címben betű.

            No, ez a cselekedetem is megérdemelné, hogy egy üveg tokaji bort kinyissak, s világgá kiáltsam, tiszteljetek ezentúl, munkások, parasztok, értelmiségiek, sikerült olyan címet kitalálnom, melyben nem lehet lelni egy árva betűre se.

            Igyuk ki utolsó cseppig az egy üveg tokaji bort!

            Barátom, aki a Kossuth-díj büszke és megérdemelt tulajdonosa, hiába mondja, a Nemzeti dalt nem is lehet együtt emlegetni most készülő írásommal, gyakran akar fájdalmat okozni nekem Kossuth-díjas barátom, én elismerem, az én 6-0, 7-0, 8-0-m nem versenyezhet se Petőfi költeményével, de még Jókainak „Az arany ember”-e is sokkal szebb s magasztosabb rendű az én mostani próbálkozásomnál, de mégiscsak utoljára nekem kell szólnom, s azt mondom, a Nemzeti dalban tíz betű, Az arany emberben tizenegy betű található (a címben), az én 6-0, 7-0, 8-0-mban a címben viszont csak számok, vesszők, kötőjelek vannak.

            Mindenki a saját súlycsoportjában, saját sportágában versenyezzen!

            S én azt mondom, nem kisebb szeretettel írom 6-0, 7-0, 8-0-mat, mint Petőfi írta a Nemzeti dalt, mint Jókai írta Az arany embert.

            Akkor? Kossuth-díjas barátom leszólhat engem is, minden alkotásomat is, de énnekem is vannak jó tulajdonságaim, s jó tulajdonságaimat nehéz lesz elégetni, megsemmisíteni.

            6-0, 7-0, 8-0.

            De miről fog szólni mostani művem, a huszonkilencedik rész műve?

            A Nemzeti Sport tudósítójának életéről? Mert ez a 6-0, 7-0, 8-0 nem lehet más, csak egy sportág végeredménye.

            Sport.

            Nem lehetnek mások, csak egy sportág végeredményei.

            Futball?

            Manapság ritka eredmény a 6-0, ritkább a 6-0-nál a 7-0, de mind közül a legritkább, mondhatom, a 8-0.

            Pedig sportolunk most, nem egy orvosról meg egy ápolónőről  írunk szerelmi történetet Trental vagy aszpirin vagy röntgen, Trentalok, aszpirinok, röntgenek, hess, hess, itt nagy küzdelem jő, vérre menő csata, aki nyer, felemelkedik, aki veszt, aláhull.

            Nem írok most fehér ruhás ápolónőkről és fehér ruhás orvosokról, nem írok most fehér ruhás egészségügyi alkalmazottakról, akiknek néha találkozik a pillantása, s gondolom, néha csókolóznak is.

            Én most számokról írok, a hatosról, a hetesről és a nyolcasról és a három nulláról.

            Én egy kicsit békétlennek tűnök, saját szememben is, saját szememmel is úgy látom, keresem a konfliktus, az összecsapás lehetőségét, ha már eredményeket akarok a címbe írni, miért nem azt veszem, hogy 0-0, 1-0, 2-0, a 2-0 se oly nagy vereség, mint a valódi cím legkisebb veresége, a 6-0.

            Ne is említsük aztán a 8-0-t.

            Valami rejtett célom énnekem lehet ezzel a 6-0, 7-0, 8-0-lal. Nemcsak az elképesztés, más, titkosabb mozgató irányít itt, a nem látható sötétségből.

            Hatalmas vereségek.

            Jó, ezek eredmények itt, ezt ne is taglaljuk tovább, hogy más-e, nem más, a 6-0 is eredmény, a 7-0 is eredmény, a 8-0 is eredmény.

            De nem akármilyen eredmények, a 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t lehet címbe rakni, mert nem mindennapos győzelem egyik se, még azt is mondhatom, nemcsak a Nemzeti Sport foglalkozna hosszan a 6-0-lal, 7-0-lal, 8-0-lal, de egy Magyar Hírlap-beli cikk is legalább féloldalas volna, annyira meglepő mindhárom.

            6-0? Jaj, szegény nulla.

            Hozzátesszük, a 6-0, 7-0, 8-0 nem részeredmény, hanem mindhárom végeredmény. Ha részeredmények volnának, akkor a végeredmény lehetne 6-6, 7-7, 8-8, de lehetne a végeredmény 6-12, 7-14, 8-16 is.

            S ha a 6-0, 7-0, 8-0 végeredmények, akkor bizony az emberiség nagy drámáival veszi fel a versenyt művünk, mert nem egy ember hal itt lelki halált, hanem legalább három, három halál, az egyik halott 6-0-ra kapott ki, a második halott 7-0-ra kapott ki, a harmadik 8-0-ra szenvedett vereséget. S ne feledjük, ha nem egy ember szenvedett vereséget (6-0-s vereséget, 7-0-ás vereséget, 8-0-s vereséget), hanem egy csapat, akkor egész sokan sétálhatnak megalázottan, hány ember tesz ki egy csapatot?

            Egy csapat, az már sok ember, s a sok embernek közeli s távoli hozzátartozói, mind szégyenkezhetnek, az egész rokonság a 6-0, 7-0, 8-0 miatt.

            S a győztes?

            A győztes? Ember az embertelenségben.

            De mindegyikünknek volt 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s győzelme, emberek vagyunk mi valamennyien az embertelenségben.

            Ember az embertelenségben.

            S mindenkinek volt 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s veresége, csak azt ne kérdezzük, ki melyikre emlékszik, a 6-0-s győzelmére vagy a 6-0-s vereségére, azt se kérdezzük, melyikből van több nekünk, magányosoknak, a 6-0-s verségből vagy a 6-0-s győzelemből!

            Hajóvontatók a Volgán.

            Ne mondjuk, hogy a hajóvontatóknak biztosan sok 8-0-s vereségük volt!

            Mi, akik Alfa Romeóban száguldozunk, s nem vásárolunk Doxa óránál rosszabbat, mi azt hisszük, bizony mi nyerünk mindig 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra, gyerekkorunkban is állandóan mi győztünk, el is meséljük élményeinket, nyeréseinket, ha lehet, a tenger partján egy barnára sült szőke szépségnek, narancsital a kezünkben, jéghideg itóka, s mi mosolygunk, mert oly buták vagyunk, nem vesszük észre, hogy a barnára sült szőke szépség, akinek dicsekszünk 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s sikereinkkel, kacag rajtunk, kacag rajtunk közben a barnára sült szőke szépség a tengerparton, mert kéthetes nyaralásunkon azt a célt tűzte ki maga elé, hogy legalább hatszor, de lehet, hogy hétszer vagy nyolcszor fog megcsalni minket.

            Két hét alatt hatszor, hétszer vagy nyolcszor.

            Barnára sült szőke szépség!

            Neked nagyon kevés idő kell ahhoz, hogy megcsalj minket.

            Félórára bemegyek a városba, egyedül, bemegyek a városba, képeslapokat feladni, te addig, szőke szépség, a félóra alatt egy jachton egy menedzserrel meg is csalsz engem.

            (S természetesen akkorát hazudsz, hogy beleremegnek a házak, ha megkérdezünk téged, kedves, szőke szépség, mivel múlattad az időd, míg mi a városban képeslapot adtunk fel, azt válaszolod, olvastál, Tanulmányok Arany János költészetéről, s oly szemérmetlen vagy, még dicséred is a tanulmányokat meg Arany Jánost, mi pedig mindent elhiszünk neked.

            Vigyázzunk!

            Ha a Kis éji zene dallamainál egyik este konyakot iszogatunk, ne higgyük, hogy minden magyar arra vár, kilépjünk az erkélyünkre, s minden magyar azt óhajtja, erkélyünkön hangos ovációval köszönthessen minket, mert mi mindig nyerünk, az esetek egyharmadában 6-0-ra, az esetek másik harmadában 7-0-ra, az esetek maradék egyharmadában 8-0-ra, nem, nem, még a Nobel-díjas is fel tud sorolni életéből két-három 6-0-s, két-három 7-0-s, két-három 8-0-s vereséget.

            Én se győzök mindig.

            Csak a televízióban nem látszik, amikor átveszi a Nobel-díjat a tudós vagy a művész vagy talán egy egyszerű ember, nem látszik a televízióban, hogy Nobel-díjasunknak van néhány 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s veresége.

            Az Odüsszeia-beli hősök, szereplők mindegyikének van 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s veresége, igyunk ennek örömére egy kis kecskeméti barackot, Odüsszeusz miért bolyongott tíz évet, azért mert érték vereségek őt is, szenvednie kellett, szenvednie kellett s hőstetteket végrehajtani, hogy a 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereségeit elfeledtesse azokkal, akik emlékeznek a fiaskóira, hőstettek kellettek, hogy Odüsszeusz maga is elfeledje saját 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s legyőzetéseit.

            Hajóvontatók a Volgán – róluk írtunk már, figyelmeztettünk mindenkit, a hajóvontatókról ne gondolja senki, hogy mind az összes állandóan csak megaláztatásokat szenvedett el, igaz, oly sanyarú sorsúnak tűnnek a híres festményen, hogy nem tudom, mikor, hogyan, de az ő nevükhöz is fűződik, kétségtelen, az összes volgai hajóvontatóhoz 6-0-s és 7-0-s és 8-0-s győzelem, biztosan, ne feledjük, ha a IX. szimfóniát Beethoventől mindenki szívesen hallgatja, akkor mindenkinek az egyik zsebében kell lapulni egy 6-0-s sikernek, a másik zsebben pedig ott mar, bánt, szúr mindenkit a 6-0-s kudarc. Ha összeköt minket az Álarcosbál című opera szeretete, kedvelése a IX. szimfónia szeretete, kedvelése mellett, akkor össze kell hogy kössön a 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s győzelem is, ám ha mindenki győzött közülünk 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra, akkor majdnem törvényszerű, hogy mindenki ki is kapott 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra.

            Majdnem törvényszerű, hogy ha mindenki nyert 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra, akkor mindenki ki is kapott 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra.

            Majdnem törvényszerű, ha majdnem törvényszerű, én azt mondom, írjuk azt, hogy törvényszerű.

            Az egész világ minden embere be tud számolni 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s győzelemről, akkor legyünk bátrak, jelentsük ki, minden embernek van 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s veresége is.

            De miért írok én erről?

            Facsarja a szívemet egy 6-0? Vagy egy 7-0 vagy egy 8-0?

            Vagy egy 6-0-s, egy 7-0-s, 8-0-s sikeremmel szeretnék valakit emlékeztetni az ő 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereségére?

            Igen, vagy nagy győzelem emléke, vagy nagy vereség emléke rejtezhet a háttérben a sötét fák megett.

            De jusson eszünkbe a Szózat Vörösmartytól, ne, ne a Szózat Vörösmartytól, az a költemény nem illik az én kelekótya, komolytalan írásomba, vegyük tán a Napraforgók című festményt, a Napraforgók is olyan zilált, mint én, ha írok, no, szerintem azt is egy 6-0-s (7-0-s, 8-0-s) vereség hozta létre, hívta életre, a Napraforgókat egy 6-0-s (7-0-s, 8-0-s) vereség teremtette, meg egy 6-0-s (7-0-s, 8-0-s) győzelem is egyben.

            Nézzük tovább ezt a 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t, jó kellemetlen nekem, bízom benne, mások is meg-megállnak az olvasásban, s eltöprengenek azon, ne lapozgassák-e inkább a Képes politikai és gazdasági világatlaszt, a világatlaszban láthatnak kék tengereket, zöld alföldeket, barna hegyeket, minden színben pompázó országokat, adatok adatok hátán, de nincs ekkora fájdalom, mint a 6-0, 7-0, 8-0-t olvasva, mert 6-0-nál az ember mindig a saját 6-0-s vereségére gondol, még akkor is, ha két 6-0-s kudarca volt öt 6-0-s siker mellett, s ha bárki rápillant a 7-0-ra, akkor is a veresége jut eszébe mindenkinek, a 7-0-s veresége, nem a 7-0-s győzelme, 8-0-nál ugyanígy.

            Írtunk arról, kinek mi jut eszébe a 6-0-ról, 7-0-ról, 8-0-ról.

            Lapozgassuk a Képes politikai és gazdasági világatlaszt!

            Ne kínozzuk magunkat, tanulmányozzuk Dél-Amerika iparát, mezőgazdaságát, jobb lesz az álmunk, megtudjuk, meglátjuk, Chile, Mexikó sertésállománya hogy duzzadt évről évre, kombájn, traktorok, gyarapodnak a szorgalmas gazdák, az éhes gyerekek friss cipót majszolhatnak.

            6-0, ne, 8-0 még inkább ne.

            Mert milyen ostoba az az ember, aki már háromszor vesztett 6-0-ra, s negyedszer nem veszi észre a nyomorult, újra 6-0 lesz a vége, a szerencsétlen tehetetlen 2-0-nál nem öltözik fel, nem rohan ki az utcára, nem int le egy taxit, nem viteti ki magát a Nyugatihoz, nem száll fel a senkiházi egy gyorsvonatra, nem száll le a vonatról a koldusivadék egy kemping közelében, hogy ott pár hétre elbújjon, egy kis kóla, egy kis napozás, nem, a mi buta emberünk a három 6-0-s vereség után 2-0-s vesztésénél nem fedezi fel, hogy itt megint 6-0 lehet, nem menekül, nem menekül az unintelligens, bevárja, hogy megint 6-0 legyen a vége.

            (Még azt is leírom, hogy 2-0-s hátránynál lehet, hogy meglátja a gondolkozni alig tudó, már csak négy megálló hiányzik a 6-0-hoz a 2-0-nál, de érthetetlen, ugyanúgy nem menekül a kemping biztonságába a 6-0-tól ő, mint nem menekül az, aki még észre se veszi a nagy vereség lehetőségét.)

            S a 6-0 ebből a szempontból ugyanolyan, mint a 7-0, az meg ugyanolyan, mint a 8-0.

            No, de mitől függ, hogy vérzik-e a szívünk, 1-0-nál nem vérzik, 2-0-nál nem vérzik, 6-0-nál vérzik, 8-0-nál nagyon vérzik.

            Mikor vérzik, mikor nem vérzik a szív, mikor kell vérezni, mikor nem kell vérezni?

            0-0.

            Egy óra múlva veszi kezdetét az összecsapás. A két fél, a két csapat most még magnetofont hallgat a Balaton-parton, Fabulon naptej, 2013 nyara, de a két fél vagy két csapat szereti apáink, anyáink gondtalan éveit feleleveníteni, egy kis Népszabadság-olvasás, 0-0-nál még bárki bármit tehet, 0-0-nál még bárki bármit tehet, jóval 0-0 előtt pedig főleg tehet bárki bármit.

            Jaj, de leragadtam itt a 6-0, 7-0, 8-0-nál, nem enged a szék, nem enged az asztal, nem enged a füzet, Örökzöld dallamok a rádióban, három út áll előttem, az egyik, hogy írok a 6-0, 7-0, 8-0-ról, a másik, hogy egy kis víz, egy kis Persil, s indul a mosás, s a harmadik lehetőség, hogy írok az 1-0, 2-0, 3-0-ról meg a 9-0, 10-0, 11-0-ról.

            Nem tudom, miért nem tudok menekülni a 6-0, 7-0, 8-0-tól, a huszonegy találattól. A címtől el is lehet szakadni ám.

            Az elejétől, művem elejétől más sincs az agyamban, csak a 6-0, 7-0, 8-0, s nem volt két egymás után következő mondatom, amelyben ne szerepelt volna, akár csak gondolatként a 6-0, 7-0, 8-0.

            Miért van a nyomomban állandóan a 6-0, 7-0, 8-0?

            S miért pont most van ily szorosan a nyomomban a 6-0, 7-0, 8-0, amikor a 6-0, 7-0, 8-0 című alkotást írom, írást alkotom?

            Nem tudok válaszolni a kérdésekre.

            De majd válaszol egy Erkel Ferenc-díjas, ha meglepő, elgondolkodtató, furcsa, hogy a 6-0, 7-0, 8-0 írása közben a 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra gondolok, akkor ezt a feszültséget csak úgy oldhatjuk fel, hogy hívunk, behívunk magunkhoz egy Erkel Ferenc-díjast, egy kis szendvics messziről jött, sokat utazott vendégünknek, s talán az Erkel Ferenc-díj birtokában a vendégünk megtámadhatatlan véleményt mond, némi zenei utalással, miért úgy van minden, ahogy írtam.

            Abbahagytam nemrég egy gondolatot, gondolatot, nevezzük gondolatnak, akkor is, ha az enyém, 0-0-nál, még az összecsapás se kezdődött el, de ez az összecsapás emlékezetes lesz, 6-0, 7-0 vagy 8-0 a vége, tudják-e ezt előtte a résztvevők, majdani résztvevők?

            (Kaptam ajándékba havanna szivart, egy doboz bonbont, nemrég ünnepeltünk valamit, mi fejér megyeiek ritkán vagyunk ünnep nélkül, s ha ünnep, akkor ajándék, akitől én a havanna szivart meg a doboz bonbont kaptam, annak ajándékoztam egy wertheimkasszát, ne hiányozzon neki a szivar meg a bonbon, vagy ha hiányzik, akkor nézzen rá a wertheimkasszára, egyből beheged szívének sebe, a szivart és a bonbont nem siratja, kapott helyettük wertheimkasszát.

            Vigyázzunk, nem az Esti mese adását látják, hanem a legvalóságosabb valót - 6-0, 7-0, 8-0 -, s mivel itt nincs mézeskalács-házikó, a Kincskereső kisködmön-beli gyermeki szépségeket ne is említsük, eszünkbe se jussanak, itt adásvételt látunk, még az ajándékozás is adásvétel, emiatt hiába kaptam én havanna szivart és bonbont, azoknak az értéke pont egyenlő a wertheimkasszával, amit adtam, ne gondoljunk korszerű wertheimkasszára, régi is, kevésbé értékes is, pont annyi az ára, mint a szivarnak meg a bonbonoknak összesen.

            Adásvétel, kapok valamit, adok ugyanannyit, állandó számolgatás, legyen inkább csere, de szebben az se hangzik.

            A Fejér megyeiek ritkán vannak ünnep nélkül, ha ünnepelnek a Fejér megyeiek, akkor ajándékoznak is, s mondom, amit adnak, ugyanannyit ér, mint amit kapnak. Úgy tudom, ez a szabolcsiaknál is hasonlóképpen zajlik.

            Most tehát itt tartózkodom a lakásban, ugyan wertheimkassza nélkül már, de szivarral és bonbonnal, ha a wertheimkasszára ránéztem, mikor még itt volt, mikor még az enyém volt, akkor egy óra alatt annyi verssort írtam, hogy az elgondolhatatlan másnak, s milyen szép verssorokat, ha volna Nyugat, biztosan ott is helyet találtak volna maguknak verssoraim, csak rá kellett nézni a wertheimkasszámra, s máris vidámság töltötte ez a szívemet, s olyan gyönyörűségeket írtam, hogy bárki olvasta, vidámság tölthette el annak is a lelkét.

            Wertheimkassza, te vagy az én ihlető forrásom.

            Wertheimkassza, te voltál az én ihletőm, amíg oda nem ajándékoztalak annak az embernek, aki nekem adta a szivart a bonbonnal.

            De ha a wertheimkassza ily csodákra képes, akkor ezt a két ajándékot ideteszem magam elé, a bonbont és a szivart és nézem őket, bízva abban, gyorsabban írom ötleteimet, gyorsabban jönnek gondolataim, ha nézem a bonbont és a szivart.

            De nem.

            Álmodhatok én Állami Díjról, távol van tőlem minden kitüntetés, wertheimkassza nélkül legjobb volna felszállni a debreceni expresszre, aztán Hajdú-Bihar székhelyén beülni az egyetemre és hallgatni búfelejtő előadásokat az izotópokról, elajándékoztam wertheimkasszámat, s mióta elajándékoztam, írok én, de olyan egy-egy bekezdésem, mint a savanyodott, poshadt meggylé, vissza kell szerezni drága wertheimkasszámat, hogy aztán millió ember kedve változzon derűsre, mert olyan kacagtató volt minden sorom a wertheimkasszával.

            Jaj, de akinek odaadtam wertheimkasszámat, nem akarja visszaadni, azt mondja, az akváriuma mellett oly jól mutat, a polcán, haláláig magánál akarja tartani az én felejthetetlen megajándékozottam a wertheimkasszát.

            Itt vagyok hát nagy feladattal (kacagtatni milliókat), feladattal wertheimkassza nélkül, s hiába nézem kapott szivaromat meg bonbonomat, nem vagyok képes káprázatos mondatokat kitalálni, bonbonnal és szivarral nem, wertheimkasszával mindenkit lepipáltam.

            Ördög, ördög, ne bujkálj itt, eridj vissza a föld alá!

            Nem lesz itt már öröme a koldusnak se, a technikusnak se, az igazgatónak se, mert csak bonbont tudok nézegetni, meg szivart, az meg csak arra elég, hogy leírhatom, minden ádámcsutka rút, s csak a lányok fülbevalójának csilingelése tud visszaemlékeztetni eleink idilli életére, mikor nem volt még makadámút, s talán családi veszekedés se.

            Wertheimkasszával sokkal szebbet tudnék írni.

            Pech, hogy pont ezt a szivart és pont ezt a bonbont kaptam. Használhatatlanok alkotásra.

            Pusztulj szivar, pusztulj bonbon, ha nem tudlak benneteket szép szóra bírni, hogy aztán magam is szép szavakat szóljak, pusztulj bonbon, pusztulj szivar!

            Feltépem a bonbon celofánját, rágyújtok a szivarra, pusztuljatok, ha nem bírok szépeket kitalálni, amikor rátok pillantok, pusztuljatok, ha nem a legszebbeket találom ki veletek.

            Tömöm magamba a bonbonokat, óriásiakat szívok a szivarból.

            Pusztulj bonbon, pusztulj szivar, nem szeretlek benneteket!

            Erkel Ferenc-díjasunk időközben egzakt, tudományos magyarázatot adott arra a kérdésünkre, miért gondolunk a 6-0, 7-0, 8-0-ra, mikor a cím is 6-0, 7-0, 8-0, nemrég taglaltuk e kérdést, s Erkel Ferenc-díjast hívtunk, adjon választ, azt mondta Erkel Ferenc-díjasunk, nem is arra gondolunk folyton, a 6-0, 7-0, 8-0-ra, az ember agya oly tökéletlen, öt percig se képes egyhelyben maradni, öt perc alatt az agy eljut az Omnia kávétól a szelektív hulladékgyűjtésig, az agy tizenöt perc alatt jó, ha két percig tud a 6-0, 7-0, 8-0-ra gondolni, miközben ezzel a címmel kell művet fabrikálni.

            Az agy negyedórás tevékenységéből két perc a hasznos, a többi elmegy egy Nők Lapja cikk felelevenítésére meg annak felidézésére, hogy bokszolt Papp Laci az olimpiákon, amikor nyert.

            6-0, 7-0, 8-0-ra gondolunk, de két percet a tizenöt percből gondolunk csak a 6-0, 7-0, 8-0-ra, mikor a 6-0, 7-0, 8-0-ról írunk, ezt mondja az Erkel Ferenc-díjas és mi nem hívunk egy másik okos embert, egy Eötvös Loránd-emlékérmest például, hogy állítson mást, vitatkozzon az Erkel Ferenc-díjassal, belenyugszunk abba, hogy az Erkel Ferenc-díjas tévedhetetlen, hisz oly szépen hangzottak mondatai.

            Elképzelhető, hogy mi azt mondjuk, állandóan a 6-0, 7-0, 8-0-ra gondolunk, miközben írjuk a 6-0, 7-0, 8-0-t, de mostanra kiderült, csak látszat ez, csak csalfa érzet, valójában tehát negyedórából kettő percet gondolunk 6-0-nkra, 7-0-nkra, 8-0-nkra, miközben írjuk 6-0, 7-0, 8-0-nkat. Két percet gondolunk a 6-0, 7-0, 8-0-nkra vagy még annyit se.

            Az Erkel Ferenc-díjast megkínáljuk egy pohár Coca-Colával, mást nem adunk neki, még marasztaljuk pár percet, aztán elbúcsúzik, mondja, még beugrik az antikváriumba, s talán még egy áruházba is bemegy Tomi Kristály mosóport venni.

            Jó szerencsét kívántunk Erkel Ferenc-díjasunknak, örültem, hogy beszélt a 6-0, 7-0, 8-0-ról, de természetesen akkor is figyeltem rá, mikor mesélte, belátogat az antikváriumba, meg mosóport is vásárol, bár ekkor már inkább arra gondoltam, még aznap nem is láttam a Magyar Nemzetet, vajon milyen érdekességeket rejthet a lap?

            Erkel Ferenc-díjasunk kilépett az ajtómon, nagy hálával gondoltam rá, senki nem tudott volna hasonlóval jókedvre deríteni, mert ugyanezt senki nem mondta volna, mint az Erkel Ferenc-díjasunk, jöhet a Magyar Nemzet, olvassunk, lapozgassunk, jöhet aztán a Magyar értelmező kéziszótár, de hat Magyar értelmező kéziszótár jöjjön, egyszerre, s mind a fejemre essék, öt emelet magasságból.

            Cudar a kedvem, így van az, ha az ember legszívesebben megenne két kilogramm karbamidot, oly váltakozó a hangulatom, de ha jó, akkor is kapar és szúr a félelem, ezért vágyom a karbamidra, s valóban, tizenöt percből két percet tudok a 6-0, 7-0, 8-0-ra gondolni, tizenhárom percben pedig küzdök régi ismerőseimmel, visszalépegetek az időben harminc évet, s ott körbenézek, kivel kell birkózni.

            Tizenhárom perc birkózás, két perc 6-0, 7-0, 8-0, nem akar ez elkészülni, mert még abból a maradék két percből is elcsíp néhány másodpercet valaki, akit majd csak évek múlva ismerek meg szemtől szembe, de aki rólam még azt is tudja már most, hány oxigénmolekulát lélegzek be egy nap alatt, azt is tudja rólam a néhány másodpercet elcsenő, melyik az az egyetlen vers, aminek olvastán könnybe lábad a szemem.

            No, de valóban írjunk csak a 6-0, 7-0, 8-0-ról, mert félbehagytunk nemrég egy kis házat, egy kis házat, ha egy város lesz a 6-0, 7-0, 8-0, akkor benne egy kis ház az a rész, hogy eszem az ajándékba kapott bonbonokat meg szívom a szivaromat.

            Bonbonozok, szivarozok, ha már nincs wertheimkassza, amit nézhetek, ha már hiába néztem a bonbonokat, szivarokat, mert semmivel okosabb, semmivel nagyobb művész nem lettem tőlük, akkor falok és fogyasztom a szivart, pöfékelek, hátha nem topogok majd egyhelyben.

            S valóban, szárnyaim nőttek, dízelmotor az agyam, dízelmotor a szívem, bárkit legyőzök, jöjjenek felém gyilkos lézerrel, én az öklömmel megsemmisítek minden élőt és élettelent, aki rám mer támadni.

            Nem nézni kell a bonbont és a szivart, hanem falni és fogyasztani őket.

            Ajándékba kapott bonbon, ajándékba kapott szivar, nem kell nekem már pasztőroltás, nem kell nekem egy szem Panangin tabletta sem, repülök a bonbonnal a gyomromban és a szivarral a számban, repülök, egzotikus országok alattam, egzotikus országokat látok miközben szállok a bonbonnal és a szivarral egzotikus és tegyük hozzá kevésbé egzotikus országok, most már írni is jó.

            Igaz, a bonbon elfogy egyszer, a szivar is elfogy egyszer, de amíg van egyetlenegy bonbon, amíg van egy centi szivar, addig én oly szépet és maradandót alkotok, mintha itt lenne elajándékozott wertheimkasszám.

            A bonbonevésnek és a szivarozásnak köszönhetően a legszebbeket tudom írni.

            Erre a művemre a kapkodás és a fejetlenség a jellemző.

            Állandóan rádöbbenek, hogy oldalakkal ezelőtt lóg a levegőben valami, egy be nem fejezett szobor búsít, a be nem fejezett szobor itt egy részt jelent a 6-0, 7-0, 8-0-ból, néhány sorral előrébb, de ezer szerencse, hogy éber vagyok, s nem hagyom, hogy a be nem fejezett szobor félkészen kerüljön a múzeumba, az orrát is kifaragom, mind a tíz lábujját, hadd csodálja szobromat majd minden múzeumlátogató.

            Az állás 0-0 – ez a félbehagyott gondolat utolsó eddig említett része.

0-0   az állás, s a végeredmény 6-0 lesz vagy 7-0 lesz, vagy 8-0 lesz.

            Fél óra van a kezdésig.

            Szegezzünk le egy fontos tényt, ne nevezzük meg, milyen sport, milyen játék végeredménye a 6-0, 7-0, 8-0, de az biztos, hogy súlyos vereséget takar a 6-0 is, a 7-0 is, a 8-0 főként.

            Tehát érdemes továbbírni, s talán majd elolvassa egy akadémikusunk, s olyan gondolata támad tőle az akadémikusnak, hogy méltán kap majd Akadémiai Aranyérmet a művem alapján írt nagyon érdekes publikációjáért.

            6-0, 7-0, 8-0, nem mindennapi győzelem, hanem szenzációs, hatalmas győzelem.

            Dolgozzunk, robotoljunk, lehet, hogy nem leszünk köztársasági elnökök, de a mi kis, mikroszkopikus tettünk is ott lehet egy-egy sikeres választási szereplésben, örüljünk közeli hozzátartozónk győzelmének, örüljünk ismerősünk sikerének, ne irigykedjünk, ne féltékenykedjünk, küzdjük le magunkban az elítélendőt.

            0-0, fél óra múlva már ott állnak egymással szemben a mérkőzők, az utolsó fél óra, az utolsó percek kezdésig számítanak-e valamit?

            Az egyik fél vagy az egyik csapat egyik tagja a priznicét nem nedvesítette át eléggé, viszont a termoszból túl sok teát ivott, a másik fél meg vagy a másik csapat egyik tagja, a másik csapat egyik tagja, írjuk, ha csapatjáték, csapatsport a 6-0, 7-0, 8-0-s eredménnyel végződött küzdelem, a másik oldal vagy a másik oldal egy tagja viszont elégtelenül éli szexuális életét, fél órával az összecsapás előtt egy nálánál húsz évvel idősebb nővel csókolózik.

            Szabad ezt? Lehet ezt?

            Száraz priznic, túl sok tea, szerelmeskedés egy jóval idősebbel, apróságok, de nagy bűnök ezek ám, felnagyíthatóak, ha valaki vadássza a ballépéseket, az évekig emlegetheti a pullmankocsikban utazva az utastársaknak.

            Száraz priznic, sok tea, szerelmeskedés jóval idősebbel, ezzel magyarázható a kudarc. De nemcsak a kudarc magyarázható a száraz prizniccel, a sok teával és a jóval idősebbel csókolózással, életünk hibái, bűneink kényszerítenek arra, hogy a 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereségünkre kiálljunk, az esetek nagy részében már ébredéskor, reggel tudjuk, az összecsapás reggelén, 6-0, 7-0, 8-0 elé nézünk, de ha régen dízelolajat öntöttünk a Dunába s még nem ért emiatt sorscsapás (pl. egy Népszava-beli cikk igen lekicsinylően ír emberi tartásunkról, egész mentalitásunkról), ha egy bűn miatt nem ért bűnhődés minket az összecsapásig, akkor az összecsapás elől nem tudunk elfutni, 6-0-ig, 7-0-ig, 8-0-ig maradunk, egész addig a küzdőtéren leszünk, amíg fel nem hangzik a jel, vége a mérkőzésnek.

            Ne gúnyoljuk a mechanikus szemléletű embereket, legyünk megértőek, nem bűn, amit ők képviselnek, továbbá azt mondom, egy pálfordulás egy életben megengedhető, talán még tíz pálfordulás is, de huszonöt, az már nem magyarázható, huszonöt pálfordulás, az már nem tisztességes.

            Nem is sorolom tovább, ami eszembe jut, csak kettőt mondtam, mechanikus szemléletű embert mechanikus szemlélete miatt ne gúnyoljunk, huszonötször ne fordítsuk meg alapjaiban nézetünket születésünktől halálunkig.

            De még sorolhatnék aprócska bűnöcskéket.

            Aprócska bűnöcskék, melyek összeadódnak, s a végeredmény lesz a 6-0, 7-0, 8-0.

            Aprócska bűneink köteleznek bennünket arra, hogy végigszenvedjük 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereségünket.

            Hallgattuk volna a Zenedélelőttöt, de mi a pecsovics károgására figyeltünk, aztán jönnek is futószalagon a 6-0-k, 7-0-k, 8-0-k. 6-0, 7-0, 8-0, s nem mi vagyunk a nyertesek.

            (Most jutott eszembe, de szerintem igen nagy igazság, ami eszembe jutott, ezért leírom, nagy szerencse kell a 6-0-hoz, a 7-0-hoz, a 8-0-hoz, mert nem elég, hogy az eredményjelző is azt mutassa, az kell, hogy az ellenfél is úgy érezze, s mi is úgy érezzük, 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra győztünk.)

            (Nem elég, hogy mi azt érezzük, 6-0-ra, 7-0-ra, 8-0-ra győztünk, be is megyünk a sarki boltocskába, kikeressük a polcon, melyik üvegre írták, Kecskeméti barack, aztán a 6-0, 7-0, 8-0 örömére jól berúgunk, de ha az egész megyénk azt mondja, nem mi nyertünk 6-0, 7-0, 8-0-ra, hanem mi vesztettünk 6-0, 7-0, 8-0-ra, akkor megáll a gyorsvonat, fékez a sportkocsi, ha mindenki azt mondja, miénk a megalázó vereség, akkor nagyon nehéz lesz üvöltenünk, hogy az egész megye meghallja, nem értünk egyet velük.)

            6-0, 7-0, 8-0, a három végeredmény, fix, de hogy miért találtam ki ezt, nem is értem. Már régóta írom 6-0, 7-0, 8-0-t, de nem tudom, miért pont ez a cím, vagy megerőltetem emlékezőképességemet, hogy újra tudjam, miért ezt a hármat választottam, a 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t, vagy ha nem akarok emlékezni, kiötlök egy hihető magyarázatot.

            Nem árulom el, hogy emlékezetemből vagy kiötlésből születik-e az alábbi bekezdés.

            Azért 6-0, 7-0, 8-0 a cím, mert a három végeredmény közül nem háromról írnék szívem szerint, de így a három között jobban elrejtőzik, amiről szólni akarok.

            József Attila Hazám című versében nincs titkolnivaló, a címben nincs rejtegetésre okot adó tény, ezért egy szó elég is, Hazám, de én nem akarom mindenkinek elmondani, mi nékem a fontos, ezért becsomagoltam, 6-0, 7-0, 8-0, van közte fontos, nekem fontos, van közte nem fontos, nekem nem fontos, 6-0, 7-0, 8-0.

            Az iskolában tanulunk vagy már ott is egymást kaszaboljuk?

            Egy iskolai, iskola utáni 6-0, 7-0, 8-0-s vereség, győzelem az egész tanévet elronthatja, megjavíthatja.

            6-0, 7-0, 8-0, mindenki megtudja, a környezet három nap múlva tudomást szerez róla, érdemes nyerni, érdemes 6-0-zni, 7-0-zni, 8-0-zni.

            Monarchia dőlhet össze, nagy birodalom szakadhat darabokra, ha az alattvalók közül sokan egy másik birodalom alattvalóitól többször szenvednek nagyarányú vereséget, 6-0, 7-0, 8-0.

            S azt is áruljuk el, ha tudjuk, nagy ország születhet egy-két háryjános tevékenységéből, ha három emberöltő háryjánosai folyton hirdetik, hogy 6-0, 7-0, 8-0-ra nyert a népük, kicsi a világ, hamarosan az egész földgolyó úgy tudja, amit a háryjánosok, a nagyotmondók kiáltoznak, s akik csendben maradtak, vesztenek, bár ilyenkor a csendesek a valódi győztesei a küzdelmeknek.

            (A csendesek ugyan lehetnek valódi győztesek, de az egész világ mégis koporsóba rakja néha a győzteseket, de ne rázzuk emiatt az öklünket, inkább reménykedjünk abban, a győztesek olykori elfeledése ellenére is megmaradnak a kontinenseink, az óceánjaink, nem lep be mindent valami tőkések üzeme gyártotta nyúlós anyag, mert mégiscsak szép ez a bolygó, távolról is, közelről is üzemi nyúlós anyag nélkül.

            Egzisztencia, szedjük össze magunkat, legyünk komolyak, igaz, hogy sport, de mégis filozofáljunk, hátha valakinek arra van most igénye.

            Bár Petőfi a Szülőföldemen című versében is találunk filozófiát, hányan elemezték már ezt a költeményt, s minden egyes elemző megtalálta az örökérvényű mondanivalót, vagy az első versszakban, vagy egy másik versszakban.

            Én is, ha csak leírnám két oldalban a 6-0 vagy a másik kettő összecsapás krónikáját, abban is meg lehet találni a nagy igazságokat, talán olyan nagy igazságok is felfedezhetők egy-egy összecsapás leírásában, mint amilyeneket Hegel talált ki, Hegel és Voltaire.

            Tehát ha csak egy hatalmas lélegzetet veszek, s írom a mondataimat, akkor az első mondatok talán az Odol fogkrémről szólnak, még a tizedik mondat is inkább hétköznapi lesz, textiltörülköző, de ha elég nagy lélegzetet vettünk, akkor a kötelező mindennapiság egyszer átvált gondolatiságba, csak nagyon sebesen kell mozgatni a tollat, sebesen kell mozgatni a tollat, s úgy kell mozgatni a tollat sebesen, hogy a papíron betűk, értelmes szavak formálódjanak a toll mozgatásának következményeként.

            Aki ügyes, leírhatja azt is, hogy exogámia, kockáztassunk, rugaszkodjunk el a begyakorlottaktól, de máshogy is, bárhonnan bárhova el lehet jutni, így az én egyszerű 6-0, 7-0, 8-0-m oly nagy eredményeket mondhat magáénak, Afrikáról és az Amerikai Egyesült Államokról írhatok a 6-0, 7-0, 8-0-ban, ha én vagyok a legügyesebb, a Pedagógus Szolgálati Emlékérem birtokosait elnémítja az irigység, mert néha minden ember szeretne az utókornak egy apró mondatot hagyni, így éreznek a legkitűnőbb pedagógusok is, de minden pedagógus olyan sokat dolgozik, hogy elmegy a kedvük az alkotástól, mire felkészülnek a következő napi óráikra, minden erejük elfogy, új eszme, vidám vagy szomorkás ötlet nem jut a pedagógus eszébe, miután elvégezte napi teendőit.

            (A kőszívű ember fiainak első soraiból is lehetett volna elfeledett alkotás, de Jókai akkora levegőt vett kezdésnek, hogy megszülethetett a remekmű.)

            Tényleg, legyen majd egyszer egy versünkben vagy novellánkban az első szó az exogámia, bámuljon a világ, mi lesz az adott vers vagy novella tizedik szava, huszadik szava, mindenki meglepődik.

            Énnekem is végre össze kell gereblyéznem magamat, mert ha úgy is van, hogy tizenöt perc alatt csak két percig tudok a 6-0, 7-0, 8-0-ra gondolni, vagy még annál is kevesebb ideig, akkor össze kell szorítani a fogaimat, ökölbe kell szorítani a kezeimet, meg kell feszíteni kis izmocskáimat, hátha ez lesz a siker útja, hátha ezen a módon érünk a mindennapiság fölé, a tiszta gondolatokhoz, a tiszta gondolatokhoz, melyek végső soron megkacagtatják azokat, akik találkoznak velük.

            (S ha véletlenségből nem úgy jutunk az ideális eszméhez, hogy mindenünket megfeszítjük, akkor addig kell próbálkozni, míg rá nem lelünk a győztes módszerre.)

            (Mindenki tapasztalja majd, ha rálelünk az üdvözítő módszerre, időről időre újat próbálunk ki, míg nem szakítjuk át a célszalagot, s ha az egyik próbálkozásunkkal végre elérjük, hogy a mennyországba repül a gondolatunk, akkor minden lámpánkat felkapcsoljuk a lakásban, s a testünkben lévő összes hisztamint eltávolítjuk a szervezetünkből, vizelet, aki figyel ránk, tudni fogja tehát, hogy mikor reppentünk végre a fellegek fölé.)

            Aki figyel ránk, észreveszi rajtunk, nincs bennünk egyetlen egységnyi hisztamin se, tehát miénk a siker, a győzelem.

            No, ha tudásra várnak, nem olcsó szórakozásra, akkor a 6-0, 7-0, 8-0 kapcsán most nem említjük a régi nagy futballistáink s egyéb sportolóink nevét, hanem egy műveltségi minimumot adunk át az ismeretekre szomjazóknak, hogy aztán a műveltségi minimum birtokában együtt fedezhessünk fel a nagy gondolatok hatalmas birodalmából egy kisebb vagy egy közepesebb szeletet.

            A digitális ellentéte az analóg.

            Az exegézis szövegmagyarázatot jelent.

            Az analóg ellentéte a digitális.

            Az exegézis szentírás-magyarázatot is jelent, a szövegmagyarázat mellett, a szövegmagyarázaton belül.

            A fenti négy mondatot jól becsülje meg mindenki, jól jegyezze meg mindenki a fenti négy mondatot, ezeket sokszor elismételve láthatunk majd a következő soraim mögé, repüljünk, szálljunk a legfényesebb, a legbarátságosabb csillagokig.

            6-0, 7-0, 8-0.

            Huszonegy találat a győztesek neve mellett, nulla találat a vesztesek neve mellett.

            Arany Toldijában, ebben a nagy, klasszikus műben is leírt Arany János olyan részeket, melyek csak később látszanak igazolódni, valóban odaillők, valóban beleillők, valóban Arany Toldijába illők.

            No, most én is kissé kilógó mondatokat fogok leírni, no, nem annyira, hogy a Búvár című régi tudományos folyóiratból ollózok ki, vágok be ide egy rövidke cikket, nem, annyira nem vagyok elvetemült, annyira nem vagyok megátalkodott, öt éve még megtettem volna ezt, de mára már több az angyali suhanás a szobámban, mint az ördögi dobolás.

            Öt éve az ördögi dobolás mellett észre se lehetett venni az angyali suhanást szobámban.

            Ha 6-1-ről, 7-1-ről, 8-1-ről írnék alaktalanul, akkor azt mindenképpen megemlíteném, hogy ha az első találatot a későbbi vesztes szerzi, akkor nem biztos, hogy felhőtlen volna az öröme, mert érezné ő, még jön a másik oldalról hat vagy hét, vagy nyolc találat, így lesz a vége 6-1, 7-1, 8-1.

            Sőt, jelentsük ki, a 6-1, 7-1, 8-1-nél első találatot szerző későbbi vesztes talán elő is segíti találatával a nagyarányú vereséget, ha az első találatot szerző későbbi vesztes elhibázza, nem talál, nem szerez pontot, nem szerzi meg azt a pontot, amit egyébként megszerzett, akkor lehet, hogy nem lesz megsemmisítő 6-1, 7-1, 8-1 a vége.

            Mechanika, néha sokat köszönhet néked a szellemtudomány, én most is csak gépként írok, s ami igaznak tűnt a 6-1, 7-1, 8-1 kapcsán, ráerőszakoljuk a 6-0, 7-0, 8-0-ra.

            (Csak csendben írok, nehogy valaki megsejtse, milyen kör körül mozognak a gondolataim, nem szeretném, ha ugyanezeket látnám holnap egy folyóiratban, bár annak se örülnék, ha egyszer egy 1946-os Valóságban bukkannék rá eme sorra, eme sorokra, amit, amiket itt verejtékezve nyögök ki magamból.)

            Se a múltban ne legyen hasonmásom, se a jelenben, se a jövőben!

            6-1, 7-1, 8-1, az első találat hozta a nagy vereséget, hiába volt az első találat, ha arra jött a másiktól hat, hét vagy nyolc.

            6-0, 7-0, 8-0.

            6-0, 7-0, 8-0 a végeredmény, de a 6-0 is, a 7-0 is, a 8-0 is az elején volt 0-0.

            A 6-0, 7-0, 8-0-s mérkőzés 0-0-jánál a későbbi vesztes egy soha nem látott erényes cselekedetet visz végbe.

            A későbbi vesztes 0-0-nál megmenti az ellenfél életét vagy a későbbi vesztes 0-0-nál megmenti az egyik szurkoló életét, az egyik szurkoló életét, aki nem neki szurkol.

            S az előbbi csupa szív cselekedet miatt jön aztán a 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s csapás, kiütés.

            Vigyázzunk, figyeljünk, ha kezdetét veszi az összecsapás, inkább ne szerezzük meg az első találatot, inkább ne ejtsük ámulatba már legelőször mi a nézőket, mert annak bizony hatalmas verség lehet a vége.

            A 6-0, 7-0, 8-0 elszenvedői, ne higgyük, hogy nem voltak szeretetre méltó sportolók, résztvevők, talán csak egy aprócska arasszal voltak kevésbé felkészültek, de mily nagy a kiszámíthatatlanság, mily nagy a meglepetés néha, egy arasz hozhat 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t.

            Én nem írok saját 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s sikeremről, nem írok saját 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s kudarcomról, de láttam én a szememmel 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t, elég csak egy órát a városban tölteni, zajlanak előttünk a küzdelmek, a minap is két 6-0-t vagy két 7-0-t vagy két 8-0-t láttam, a minap két 6-0-t, két 7-0-t, két 8-0-t láttam, nem árulom el, melyik eredményt láttam kétszer, 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t, láttam kétszer valamelyiket, higgyék el, szomorú volt a vesztes, örült a győztes.

            S a két 6-0-nál (vagy 7-0-nál, vagy 8-0-nál) oly gyönyörű megoldásokat láttunk a későbbi vesztestől 0-0-nál, tátva maradt mindenki szája, pedig sokan nézték, nem hazudok.

            (Ne láss, ne hallj, ne szólj! – Fehér Klára írt ezzel a címmel könyvet, ha megfogadnám a tanácsát, örök passzivitásra kényszerülnék, félek én a visszavonulástól, ha visszavonulok, legyőznek az ellenfeleim.

            Harcoljunk!
            6-0, 7-0, 8-0 – ez egy nagyon küzdő cím, egyrészt mert nincs benne betű, mint már említettük, szembemegy az elfogadott szabályokkal, s amiatt is harcos a 6-0, 7-0, 8-0, mert igen-igen elbillenti az egyensúlyt, a harmóniát megbolygatja, kirívó győzelem, kirívó vereség. Ami elbillenti az egyensúlyt, a harmóniát megbolygatja, az harcol a világ tulajdonképpeni nyugalmával.

            Csak holnapután meg ne bánjam a 6-0, 7-0, 8-0-s címemet, írásomat!

            Csak holnapután nehogy kedvenc könyvemmé nevezzem ki a Ne láss, ne hallj, ne szólj!-t.)

            Mindent leírtam már?

            Nem, nem írtam le mindent, Petőfi a Szülőföldemen-ben leírt mindent, hisz egyetlen sorral többet nem tett hozzá már, Petőfi a Szülőföldemen-ben leírt mindent, úgy érezte ő.

            De én?

            Áá, én még nem, majd akkor mondom, leírtam végre mindent, amikor Orvosi Hetilap-beli kritikára is számíthatok, meg arra is számíthatok, hogy az Élet és Tudomány megemlékezik írásomról, írjunk olyanokat, melyekre odafigyel az összes élő ember.

            Megdöbbentőeket írok, megdöbbentően viselkedem, tegnap ferencjóskát vettem fel, s úgy éreztem, a járókelők nem lepődtek meg kellőképpen, ezért Juhász Gyula versének a Szerelem?-nek a megzenésítése közben levetettem magamról a ferencjóskát és ráöntöttem a kabátkára egy liter antracént, no, erre végre megbámult mindenki.

            Sokan sajnálták a tönkrement ferencjóskát, illetve mindenki sajnálta a tönkrement ferencjóskát, s a sajnálók közül sokan érdeklődéssel szemléltek engem egyúttal, amint a Juhász Gyula-verset zenésítettem.

            Igen, így kell felhívni magamra a figyelmet, a technika, a tudomány összes vívmányát a céljaim elérésére kell fordítanom, meg kell ismertetni a világgal magamat, érzéseimet és gondolataimat.

            A megdöbbentő viselkedés tehát sikerült, jöjjenek az eddig még le nem írt, eddig ki nem mondott mondataim.

            Találkozott egyszer egy 6-0-s vereséget szenvedett, egy 7-0-s vereséget szenvedett és egy 8-0-s vereséget szenvedett ember – három ember 1916 őszén találkoztak, erről a találkozásról lehetne egy külön regényt írni, mondjuk azzal a címmel, hogy 1916 őszén, de előbb meg kell kérdezni egy tudóst, nem született-e már mű ezzel a címmel, az a fontos, hogy ne üljünk sokat tétlenül egyhelyben, mert majd az orvosok rájönnek, hogy valami bajunk van, azután meg szedhetjük reggel, délben, este a gyógyszereket.

            Futkározzunk tudóstól tudósig, kérdezzük mindegyiket, nem írt-e már valaki 1916 őszén címmel regényt vagy novellát.

            Akár írtak 1916 őszén címmel regényt, akár nem írtak 1916 őszén címmel regényt, 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereséget szenvedett három ember találkozik a Blahán.

            Ám Veres Péter ekkor még nem alkotta meg a Pályamunkások című művét, 1916-ot írunk, de azt fájdalommal kijelenthetjük, az első világháború akkor már kitört, mikor a Blahán találkozott a 6-0-s, 7-0-s, 8-0-s vereséget szenvedett ember.

            Szóval, tudjuk, mikor történt a három ember találkozása, némi történelmi, kultúrtörténeti adalék érdeklődőknek a három ember találkozásához.

            Mindhárom nagy vereséget szenvedett ember kezében ott volt egy-egy Az Est lap, a Blahán, 1916-ban.

            S a Blahán a három ember beszélgetett, három nagy vereséget szenvedett ember, de sajnos olyan unalmasra fordult a társalgás, hogy én nem is figyelek rájuk, nem is mesélek róluk, különben is, maguk is érezték, mindhárman, hogy érdektelen gondolatok jutnak csak eszükbe, ezért kezet nyújtottak egymásnak és elindultak különböző irányba, miután szóban is elbúcsúztak egymástól.

            De ne adjuk fel a harcot, 1946-ban is találkozott, rugaszkodjunk megint neki, 1946-ban is találkozott a pesti belvárosban három ember, az egyik 6-0-ra kapott ki nemrégen, a találkozás előtt nem sokkal, a másik 7-0-ra kapott ki a találkozása előtt nem sokkal, a harmadik 8-0-ra kapott ki a találkozás előtt nem sokkal.

            Az Est 1946-ra, mikor a három ember találkozott, már megszűnt, így nem is szorongatott egyik vereséget szenvedett se Az Estet a kezében, de szerencsére Valóság volt 1946-ban, ezért mindhárom vesztes egy-egy Valóság című folyóirattal érkezett a találkozóra, sorban jött a három nagy vesztes, először az első érkezett meg, másodszor a második, s legvégül a harmadik is odaért. Az elsőnek az első érkezett, a másodiknak a második, a harmadiknak a harmadik, de ne gondoljuk, hogy az első volt a 6-0-s vereség elszenvedője, a második kapott ki 7-0-ra, a harmadik kapott ki 8-0-ra, nem áruljuk el, mennyire kapott ki az elsőnek érkező, a másodiknak érkező, a harmadiknak érkező, elég az, hogy az elsőnek érkező az első, a második másodiknak érkezett, a harmadik harmadiknak érkezett, nem mindig árulja el nekünk az élet se minden titkát, ezért mi se mondjuk meg, az elsőnek érkezett, a másodiknak érkezett, a harmadiknak érkezett milyen arányú vereséget szenvedett el.

            (Az elsőnek várni kellett a második érkezéséig, így az első érkező belenézett a nála lévő Valóság folyóiratba, s ha már belenézett, egy-két Valóság-beli oldalt el is olvasott a találkozóra elsőnek érkezett, nagy verést kapott ember.)

            Telt-múlt az idő, gyorsan telt, gyorsan múlt az idő, s a gyorsan telő, gyorsan múló idő hozta, hogy az elsőnek érkezett ember után megjött a második is, a harmadik is.

            Az egyik 6-0-ra kapott ki tehát, a másik 7-0-ra, a harmadik 8-0-ra.

            (A harmadik érkező üdvözlő szavai után a többieket a Számadásnak (Kosztolányi verse) egy idézetével búsította még inkább el, legszívesebben a másik kettő beleugrott volna a Dunába vagy talán az is eszébe jutott a másik kettőnek, hogy a Számadásból idézőt hajítja bele Budapest folyójába, Budapest legnagyobb folyójába.)

            Budapest legnagyobb folyója, ki tudja, valaki még a végén kideríti, Budapestnek van a Dunán kívül más folyója is, ezért írtam, Budapest legnagyobb folyója.

            Három ember, három sors.

            (Ha hatan lennének, kicsit másképp festene az előbbi mondat: hat ember, hat sors.)

            De hárman vannak.

            Három ember, három sors.

            Szegények, a vereségüket elevenítik fel.

            Bosszankodnak.

            De aztán az egyik megszólal, azt mondja, az ellenfelem harmadik találatát csalás előzte meg.

            Válaszol erre a másik:

            - Az én ellenfelem harmadik találata is szabálytalan körülmények között esett.

            A harmadik se marad csendben, ő is hozzáteszi, ami eszébe jut:

            - Az én ellenfelem is szabálytalansággal szerezte harmadik találatát.

            Igen, furcsa helyzetbe cseppentünk, 1946, három nagy vesztes, eszmecsere, s a harmadik pont mindhárom vereség esetén szabálytalanul esett.

            Igen, én azt mondom, külön is vizsgálhatjuk ezt a találkozást, külön, művem többi részétől elválasztva, s most jutott eszembe, hogy megírhatom erről a találkozásról, erről a beszélgetésről mondataimat úgy, mintha a régi Kincskereső című folyóiratba szánnám, amely 10-14 éveseknek szólt, de írhatom úgy is, mintha majd ez az Autóséleté lesz, gyúrjuk, gyúrjuk, alakítjuk, az Eötvös Loránd-emlékérem, az is így talál gazdára, gondolkodik, tépelődik valaki a dolgozószobájában, aztán egyszer elérkezik az emlékérem átadásának időpontja, s hopp, az az ember kapja meg az Eötvös Loránd-emlékérmet, aki a legalázatosabban töprengett.

            Ha mi is teljes erőnkkel a művünkre figyelünk, alázattal, akkor oda küldjük, ahova akarjuk, ott jelenik meg, ahol akarjuk, emlékérmet cserébe nem adnak ezért, de hosszú út áll előttünk, egy apró elismerést talán nyerünk egyszer valahonnan.

            S most ne is töprengjünk itt folyóiratokon, sarokba a Geodézia és Kartográfiát, itt vagyunk az utolsó egyötöd résznél, az utolsó egyhatod résznél, ha ezt meg is írjuk úgy, a hátralévő részt, hogy könyörög érte az Autósélet, az előtte lévő négyötöd, öthatod nem az Autóséletnek készült, ne feledjük, csak úgy, egy kékszemű vagy egy zöldszemű lánynak, most már ne is gondoljunk az Autóséletre, semmire, írjuk meg becsülettel a kis egyötödöt, egyhatodot.

            Oda kell varrni a most következő részt az ezelőtti részhez, ne vegye észre a nagy elemző, ne olvassuk a nagy elemzőtől nemsokára a Kritikában, bizony, egyenetlen volt ez az alkotás.

            Vagy ne is! Minden eddigit vizsgáljunk fölül!

            Ha eddigi életünkben nem írtunk egyetlen maradandó szót se le, akkor most eljött az idő, az utolsó egyötöd, egyhatod egyaránt lesz az előbbi négyötöd, öthatod szerves folytatása, de egyben arra is ügyelünk, hogy (ha ma is létezne) a Kincskeresőbe is beférne az írásunk, a végső egyötöd, egyhatod, meg az Autóséletbe is beférne az írásunk utolsó, most jövő része.

            S lesz benne még egy kis Élet és Tudomány-szerű is z utolsó egyötöd, egyhatodban, figyeljék csak meg.

            Minden elvárásnak megfelelni, ezt kedvelem, nem fog az ezután jövő pár mondat kilógni az eddig már megírtból, s mégis a világ összes embere tapsolni fog, oly csodálatosnak érzi majd.

            No, következzen életem legnagyobb teljesítménye, mindent lekapcsolok, a rádiót lehalkítom, néhány fekvőtámasz és kezdődjék a mindenhova jó, a mindenkinek tetsző.

            Minden ember hasonló elhatározással fog teendőibe, de én most sikerrel is járok.

            Ezt a rövidke tanakodást be szerettem volna mindenképpen szúrni művembe, lássa mindenki, szerintem milyen az a szöveg, ami minden igényt kielégít.

            1946, 6-0, 7-0, 8-0, három vert ember beszélget, s rájönnek arra, hogy valamennyiük vereségében szabálytalan elem is fellelhető, a harmadik találat a 6-0-nál is, a 7-0-nál is, a 8-0-nál is nem megengedett módon született, csalt az ellenfél.

            - No, de akkor nem is annyi a végeredmény, amit mondanak mindenütt!

- Nem, szerencsére nem. A 6-0-nál 5-0, a 7-0-nál 6-0, a 8-0-nál is csak 7-0 a végeredmény, le kell vonni az egy szabálytalan találatot.

- De biztosak vagytok benne, hogy a 6-0-nál 5-0 a végeredmény, a 7-0-nál 6-0, a 8-0-nál pedig 7-0?

            A három vesztes kimelegszik, nagy a tét, ha már egyszer vereséget szenvedtek, legalább tudjanak kimenekülni a szégyen mázsányi súlya alól, legyen vereség, ha verség volt, de ne legyen megalázó.

            (S a szégyentől csak úgy szabadulhat a három vesztes, ha csökkentik a 6-0-t, 7-0-t, 8-0-t, előbb 5-0-ra, 6-0-ra, 7-0-ra, aztán talán 2-0-ra is.)

            - De biztosak vagytok benne – kérdezi az egyik vesztes a többit -, biztosak vagytok benne, hogy a 6-0-nál 5-0 a végeredmény, a 7-0-nál 6-0, a 8-0-nál pedig 7-0?

- Nem, egyáltalán nem biztos – felel egy másik vesztes, kissé életidegenül beszél, de most a tartalomra figyeljünk, ne a formára -, nem, egyáltalán nem biztos, hogy 6-0-nál 5-0 a végeredmény, 7-0-nál 6-0, 8-0-nál pedig 7-0 a végeredmény az egy szabálytalan, csalt találat miatt.

- Így van, az egy szabálytalan találat miatt a 6-0 helyett nem 5-0, a 7-0 helyett nem 6-0, a 8-0 helyett nem 7-0 a végeredmény. Mindhárom összecsapás harmadik találata esett szabálytalanul, csalással, ezért mindhárom összecsapás végeredménye 2-0, a harmadik pont szabálytalan, s a harmadik pont után következő mérkőzésrész pedig érvénytelen.

            (A három nagy vesztes már mosolyog, 8-0-val, 7-0-val, 6-0-val érkeztek, s most már csak 2-0 áll mindhármuk neve mellett, igaz, hogy vereség, de csak 2-0, nem nyolc, hét és hat a különbség.)

            De a három nagy vesztes úgy dönt, még beszélgetnek, hátha le tudnak faragni a 2-0-ból is egyet vagy kettőt.

            - Ha a mérkőzés egy találata szabálytalanul esett, akkor tekinthetjük úgy az egész összecsapást, hogy egyetlen pontot se adunk annak, aki a szabálytalan találatot szerezte, aki csalt, így a végeredmény 0-0.

- Igen, igen, 0-0 a végeredmény.

- Éljen, 0-0 a végeredmény, nem 8-0, nem 7-0, nem 6-0, csak 0-0.

            Mindhárom vesztes nagyon boldog, a legboldogabb az eredetileg 8-0-ra kikapott, de a 7-0-ra vereséget szenvedett is ugrál örömében, az eredetileg 6-0-ra vereséget szenvedett pedig öklével a levegőt csapkodja.

            - Beszéljünk még a 8-0, 7-0, 6-0-ról! – szól a többiekhez csillogó szemekkel az, aki eredetileg bizony 8-0-ra kapott ki.

- Jó, nézzük tovább, először úgy tűnt, 8-0, 7-0, 6-0 a végeredmény, aztán azt mondtuk, 7-0, 6-0, 5-0 lett a vereségünk aránya, aztán abban állapodtunk meg, hogy mindhárman 2-0-ra kaptunk ki, s most ott állunk, hogy 0-0 az igazságos eredmény, abban az esetben, ha egy találat szabálytalan körülmények között csalással esett.

- De nem is 0-0 – emelkedik szólásra a 6-0-s eredeti vesztes -, nem 0-0 akkor a végeredmény, ha egy szabálytalan találat is esett az összecsapáson, ha egy csaló találat is esett az összecsapáson, akkor a 6-0-s vereség 6-0-s győzelemmé változik, a 7-0-s vereség 7-0-s győzelemmé változik, a 8-0-s vereség 8-0-s győzelemmé változik, ez a csaló büntetése.

            Ebben meg is egyeztek, egyet is értettek a felek, a három nagy vesztes, aki 6-0-ra vesztett, az így 6-0-ra nyert, aki 7-0-ra vesztett, az 7-0-ra nyert, aki 8-0-ra vesztett, ő volt a legboldogabb, mert ő végül 8-0-ra nyert.

            Gyertek, Kritika-féle folyóiratok, ünnepeljetek engem, a szerzőt, ha tetszett, amit írtam.

 

 

           

           

           

           

 

           

           

             

 

           

           

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: XXIX.
Zságot András: Kalandozások a helyesírás világában - © 2008 - 2025 - helyesiras.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat