Zságot András

 

Kalandozások a helyesírás világában / V.

 

     Kalandozások a helyesírás világában – ez lesz művünk címének egy része, azért, mert kezünkbe vesszük a Magyar Tudományos Akadémia kiadványát, A magyar helyesírás szabályait (2006), s pontról pontra haladunk, ha egy dőlt betűs példaszót találunk, azt rögtön felírjuk magunknak egy külön papírra, s ha elég dőlt betűs példaszó gyűlt össze, akkor ezeknek a példaszavaknak a műbe illesztésével írunk egy novellát vagy valamit.

     Az ötödik részben, ebben a részben a szabályzat 26—32. pontjaiban szereplő szavaiból írunk alkotást, nem biztos, hogy minden szót beleteszünk, de igyekszünk.

     Művünk célja kettős, bebizonyítjuk, hogy tudunk helyesen írni, másrészt a helyesírásra szeretnénk nevelni az embereket.

 

A vízműnél sosincs gyilkosság

 

            A vízműnél sosincs gyilkosság, azt kell elmagyarázni, miért nincs.

            Víz, te éltető, szavak erdeje látszik, s a szavak erdejéből ironikus kéz int: azért nincs a vízműnél sose gyilkosság, mert nem apátlan senkik dolgoznak ott, hanem olyanok, akik az ELTE-re szerettek volna bekerülni. Igaz, hogy nem kerültek be, de azért mégse a köszörű mellett kötöttek ki, vagy ami még rosszabb, a tetvek mellett, egy hajléktalanszállón.

            A vizes emberek, nevezzük így a vízműveknél dolgozókat, szívélyes, kollegiális viszonyban vannak egymással, ha az egyik mondjuk borjút öl vagy sertést, de a vizes emberek általában borjút ölnek, akkor mindig visznek be munkahelyükre kóstolót, s nem a zsíros részből, de nem ám.

            A vizes emberek és a szocializmus, ha végre derű költözne szívembe heroikus küzdelmeim után, s nem dülöngélne életem hajója az éles sziklák között, nem köszörülnék rajtam a nyelveiket a szomszédok, meg a szomszédjaim szomszédjai, tehát ha minden jó megvalósulna s nem hipnotizált remegőként vizsgálnám világom, akkor A vizes emberek és a szocializmus címmel írnék dolgozatot az MTA-nak, az egyetemeken csodájára járnának, még a szlavisztika tanszék is ajándékozna nekem egy muzeális értékű hegedűt, s apa egy lencsét, hogy a nyarat úgy tölthessem, látok mindent csodás lencsémmel, a bujdosót is, meg a halastavat is.

            A vizes emberek és a szocializmus.

            Azért kell ezzel a címmel írni, hogy legyen sok vizünk, ivóvizünk, vízben gazdag ország a mienk, Győrtől Ráckevéig folyik a Duna, sőt, még tovább is, meg kell becsülni a vizes embereket, látsszék, hogy nem játszani akarunk velük, nem bújócskázni, hanem kitüntetni figyelmünkkel valamennyi vízi embert, legyen a vízi ember zászlaja a haladásnak, az életnek és a mindennapi feltámadásnak.

            Kéz a kézben, falvak nem isznak állott káposztalevet, de isznak friss vizet. Ha a vizes embereket megbecsüljük.

            A víz héroszairól beszéltünk eddig, de arról még nem eleget szóltunk, miért nincs a vízműnél sose gyilkosság. Most már remélem, csak erről írok.

            A tűz a víz ellentéte. Tűzzel több embert öltek meg, mint vízzel. A tűz tehát inkább halál, a víz tehát inkább élet. Tűzben megég az ember, csak jajszók hagyják el a száját, de a vízben inkább derül az egész család, Ráckevén úsznak a Dunában.

            Ráckeve, Ráckeve, ráckevei vidám nyár, ó, te ráckevei finom sütemény!

            Igen, a vízműnél azért sincs sose gyilkosság, kimossa a bosszút az ember szívéből ez a cseppfolyós halmazállapotú őselem.

            De miért nincs még gyilkosság a vízműnél?

            Azért sincs, mert a vízművek nem nagyon öregek, talán a huszadik század első éveiben alakultak az elsők, vagy a tizenkilencedikben. Minél fiatalabb valami, annál kevésbé kell bujkálnia, hegedülhet önfeledten, szuverenitását nem fenyegeti semmi, de ahogy öregszünk, düledezik erkölcsi életünk, utunk folyton a rendőrségre vezet, mert bűnösök leszünk, hiába fésüljük hajunkat szépen, tetszik ez a nőknek, de az nem teszik, hogy kezünk véres, mert tudják a nők, milyen romlottak vagyunk.

            S ugyanúgy a vízmű, amíg fiatal, bűntelen, ha ötszáz éves lesz, bűnös lesz.

            Integetnek a faluk, útban hazafelé bepillantok egy falusi vízműbe, ír az irodában egy apró ember, szláv szeme van, meg szláv mosolya, tőle is megkérdezem, miért nem volt még a vízműveknél gyilkosság.

            Ő azt válaszolja, ha elkísérem haza, útközben szívesen mesél, de délután még köpülnie kell, igaz, géppel, este meg metszeni.

            - Metssze csak meg a fát nyugodtan! – kiáltom oda neki, közben is beszélhet a vízművesekről.

            S ő elmondja az újabb titkot. Azért sincs gyilkosság a vízműnél, mert minden vizes ember szereti az irodalmat. Tompa Mihály. Tompával kelnek, Tompával fekszenek. Tompát olvas minden vízműves.

            A vizes ember és a szocializmus, emlékszünk, ezzel a címmel szerettem volna dolgozatot írni, semmi irónia, lássék a lényeg, hogy élt a vizes ember a szocializmusban.

            Több fejezet szólna a gyilkosságokról, azok hiányáról, ahol nincs ború, s a szocialista, vizes ember lelkében nincs, a legvastagabb lencsével se találni, röntgennel se találni, ahol nincs ború, ott nem dűl a lélek, ott nem gondol a lélek a gyilkosságra, biztonságban van a kolléga, biztonságban van az asszony, de biztonságban van az idegen is.

            Ha a vizes ember és a szocializmus címmel írunk, s valóban az MTA elfogadja, olyan hálásak lesznek a vizesen, hogy a vizet olcsóbban adják, , de csak nekem, s ha útra kelek, bárhova,, a vízi emberek kezet ráznak velem, zsírt adnak meg mindent, amit termeltek otthon.

            A vízműnél azért nem volt még gyilkosság eddig, mert dolgoznak, hipnotikus álomban, erejük végső megfeszítésével, tíz, tízen-, huszonkét órát, nem is tudom, mennyit.

            Láttam egy vizes embert, eldűlt a fáradtságtól, annyit dolgozott. Dolgozott, de nem gyilkolt.

            Sőt, olvassunk bármilyen írást, tűzre ne vessük a krimiket, az olcsó szórakozás eszközeit, olvassuk végig mindet, az összes krimit, ne csepüljük, ne mondjuk azt rájuk, ezek tetűk, s tetűk, akik írták, ironizálhatunk, apai iránymutatást adhatunk, de ismétlem, tüzet ne tápláljunk a krimikkel, ne bújjon el az írója szégyenében.

            Olvassunk krimit! Ha akadémisták vagyunk, akkor is.

            Olvassunk krimit, boruljunk le előtte, legalább egyszer életünkben.

            Olvassunk krimit, s meglátjuk, a vízre nem utal egyetlen krimi sem, vizek nincsenek benne, a víz és a krimi nem fognak kezet, hanem kizárják egymást, egyetlen krimi gyilkosa se lesz vizes ember.

            A tavat méla bánat járja át.

            De én kimondom oly harsányan, hogy az ELTE is hallja, s ott is fogadják el a tényt, vizes ember még sose ölt, se a való életben, se a kitaláltban, a krimik világában.

            S miért, hogy csak a varjúk becsülték eddig a vizes embereket?

            Mert az utak kereszteződnek, s az útkereszteződéseknél az emberek összezavarodnak, addig becsülték a vízmű dolgozóit, de az antiszociális Karcsi bácsi erdője az útkereszteződésnél mindent összezavar, utat téveszt a lélek, a kezek a vízmű dolgozóira mutatnak: te vagy a bűnös.

            Karcsi bácsi erdője egy költői kép, de erős költői kép, tüzes lesz tőle az ember lelke, ha rágondol, gondoljuk el még egyszer, az utas, a képzeletbeli utas borjat cipel a hátán, képzeletbeli borjat, s elér a képzeletbeli utas képzeletbeli borjával a képzeletbeli útkereszteződéshez, tüzek gyúlnak elméjében, rontó tüzek, a lélek tüze néha jó, az elme tüze mindig rossz. A képzeletbeli utas csak az útkereszteződésig tisztelte a vízi embereket, ott a képzeletbeli, antiszociális Karcsi bácsi erdője mindent feje tetejére állít, dűlve látjuk a képzeletbeli piramisokat is, s a képzeletbeli utas se tiszteli tovább az útkereszteződéstől a vizes embereket.

            Csak a varjak tudják az igazságot, őket nem csapja be az antiszociális Karcsi bácsi erdője.

            Csak a varjak tudják az igazságot.

            Meg néha a borjúk, ha kezes báránnyal tudnak beszélgetni.

            A fésűt is vízzel mossuk, a lencse, ha piszkos, ahhoz is kell víz, s nem kereshetjük fel a halastót, ha zsiradék telepszik a fésűre, a lencsére, csak megengedjük otthon a vízcsapot, s lemossuk a fésűt és a lencsét.

            Ó, áldott vízművesek!

            Ezért nincs soha gyilkosság a vízműnél, mert minden ember áldja őket, az áldottak pedig nem gyilkolnak. (Én se gyilkolok, hogy tetsszem az embereknek.)

            A vízművesek is azért nem gyilkolnak. Az egyik vízműves egyszer elmondta, azért nem gyilkolok, hogy tessem.

Ő is, mint én.

            Iratot, hivatalos iratot szerkesztek, s abban leírom, miért nem gyilkolnak a vízművesek. Hány ok gyűlt össze eddig, legalább kilenc.

            Nem gyilkol a vízműves, mert dolgozik, nem gyilkol a vízműves, mert fiatal a vízmű, s minél fiatalabb valami, annál bűntelenebb.

            Vizünk előbb volt, mint tüzünk.

            Úti poggyászába az előember is előbb vizet tett, s csak hosszú évekkel később tűzi szerszámokat.

            A víz régebbi barátunk, mint a kutya. A legelső ember, Ádám, meglátott egy tót a paradicsomban, s nem félt tőle, s nem is kellett gondolkodnia, a víztől eltiltotta-e az Úr őt.

            Akadémikusokkal együtt állítom, a víztől nem tiltotta az Úr Ádámot, ebből a szempontból szuverén volt Ádám, ha az Úr nem tiltotta a víztől Ádámot, akkor a vizes emberek csak jó emberek lehetnek.

            A vízművesek, említettük, sokat dolgoznak. Huszon-, jó, huszonegynéhány órát ritkán, de tizenhat órát gyakran. A kollegialitás zászlója leng a vízmű vezérigazgatójának ablakán.

            Ezt is tudjuk, erről is meséltünk már, de újra elismételjük, elismétlünk mindent, dűlő memóriánkból kibújik, s örökre semmivé válik a szép, ha nem elevenítjük fel megint s megint.

            Tizenhat órát dolgoznak a vízművesek, hibátlanul.

            Engedjük ki otthon a csapot!

            Tiszta víz folyik belőle, nem szenny, nem zsír.

            Aki jól dolgozik, nem gyilkol.

            Aki nem dolgozik, gyilkol.

            (Két kiváló mondat az imént, most már tényleg felkeresem az MTA-t, hogy ilyen kiváló mondatok után adjanak nekem húsz elismerést.

            Két mondatért húszat, húsz elismerést, igen.)

            Egyetlen akadémia se szereti a régies szavakat – csepű, köpű, én is kerülöm ezeket, mert elismerésre vágyom, akadémiai elismerésre, de azt hozzáteszem, a vizesek gyakran mondják, ilyen csepű, olyan csepű, vagy ilyen köpű, olyan köpű, de ettől még nem lesznek bűnözők, nem lesznek gyilkosok.

            A vízművesek apáinak hipnotizmusa gátolja a vízművesek gyilkosságát. Meg minden.

            A varjak, a mindent látó varjak kárognak, ha egy vízműves fejében a gyilkosság megfordul, ha a vízműves megbosszulná öléssel, emberöléssel a rajta esett sérelmet.

            Lehetetlen, hogy egy vízműves öljön.

            Egy szemüveges szlavista hajlott háttal, köhécselve előbb öl, mint egy húszas éveiben járó, életerőtől duzzadó vízműves, hisz az életerős vízműves sose öl. Egyetlen vízműves se öl. (Igaz, lehet, a szemüveges szlavistát nem keríti kézre a rendőrség, mert senki se gyanítja, hogy épp a szlavista gyilkolt.) Meg én azt is vélem, hogy a szlavistát elbújtatja egy másik szlavista. A szlavisták összetartóbbak, mint általában a magyarok.

            Vízmű.

            Vízmű gyilkosság nélkül.

            Oda nem is kell annyi kamera, a vízműhöz nem kell megfigyelő kamera.  Nem kell, vagy nem kell túl sok. A lencsék, a kameralencsék a vízműnél be is porosodhatnak.

            Nincs gyilkosság, nincs lopás.

            Egy kis sziget minden településen a vízmű. Van, ahol borjak legelnek a vízmű udvarán, van, ahol az akadémizmus nagyjainak szobrai állnak a vízmű udvarán, de messe ki a nyelvemet az, aki azt hallja tőlem, a vízmű udvarán, bármelyik vízmű udvarán kézi lőfegyvert rejtettek el.

            A vízműhöz menni jó.

            Minden általános iskolás a nyolcadik osztály befejezése előtt egyszer elmegy a tanárával a helyi vízműhöz.

            Hogy emberséget tanuljanak az iskolások, amiatt mennek a vízműhöz.

            A vízműnél tett látogatás után a tanár dolgozatot írat ezzel a címmel: Hipnózis a vízműben. De csak szépet lehet írni. Mosogatólét, szennyet tilos említeni. Tiszta a kéz a vízműben, huszad milligramm piszkot se találni sehol. Tiszta kéz, bűntelenség.

            Bűntelenek, s joggal düllesztik mellüket ki a vízművesek.

            Tízes csoportokban tanácskoznak arról naponta kétszer, hogy előzzék meg a bűnt, s hogy legyen minél tisztább a víz, egyetlen lencseféle, egyetlen gomba, mit tudom én, egyetlen apró kórokozó se kerülhet be a vízbe. S olyan éles szeme van néhány vízművesnek, hogy tized másodperc alatt észreveszik a koszt a rendszerben.

            Ha gyerekem születik, örülni fogok, ha legalább egy nyáron ellátogat a vízműbe, láthattuk, a munka magas színvonalú, s mindenki meggyőződhetett arról, valóban nincs, nem volt, s reméljük még sokáig nem is lesz gyilkosság ott.

 

 

           

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: V.
Zságot András: Kalandozások a helyesírás világában - © 2008 - 2026 - helyesiras.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat